Rendszeresség 7. 

Néha nem árt kicsit felülvizsgálni a dolgokat…
Másfél hete lerobbant Béla, a családi autónk, és még jövő péntekig biztosan szervízben van… Amikor Apukám anno kb a wc-re is a kocsijával közlekedett, akkor megfogadtam, hogy én nem fogok így rászokni. Hát, Béla (ezen a néven a harmadik, azaz III. (Ződ) Béla) betegsége rádöbbentett, hogy deeee, a kocsiban élek. Illetve is nagyon sokszor lenne más megoldás. A várandósságom előtt 8 évig bringával jártam dolgozni (télen pedig Busz+gyaloglás) – ez napi kb 30 km, de Bogi születése óta nem szoktam vissza erre – több oka volt, mindegyik igen logikus kifogás. 
Nos, most, ha nem akarok málhákkal + gyerekkel gyalogolni vagy buszozni, akkor bringáznom kell. Múlt héten még csak itt a környéken tekertem sokat (bölcsibe oda-vissza, bevásárolni, elintézni dolgokat) de alkalmanként egyszer sem volt 5 km-nél több. Ma már be a városba is biciklivel mentem, megtartottam az edzésemet, és hazatekertem. (A férjem munkatársa szerint nem vagyok nooormális. Egyébként igaza van. ) Nem állítom, hogy most azonnal vissza is indulnék, de nagyon jól esett, a mozgás is, meg az is, hogy ismét kissé elhagytam a komfortzónámat.
Tanulság egyrészt, hogy ami rutinból megy már tartás terén járásnál, hordozásnál, tornánál, az a bringán még erőfeszítést igényel (nyalóka)… másrészt pedig, hogy nagyon klassz dolog a rendszeresség, de jó néha kijönni a “rendünkből”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük